00. - Vérvonal

London, 1919. május 13., Hétfő

Úgy érzem ma van az első olyan reggel, hogy képes vagyok leírni a nemrégiben történteket. Eddig talán a mélységes gyász általi tagadás, vagy az elmémben lévő sötét értetlenség miatt nem mertem. Nem tudom. Viszont ez alkalommal elég erősnek érzem magam, hogy kiadjam magamból az elmúlt egy hónap gyötrelmeit és titkait.                                                                                     Április 18-án, szerdán épp apámhoz mentem be az irodába (egy londoni bankban dolgozott, aligazgató volt, egész jelentős fizetéssel) amikor is kiáltást hallottam az irodából majd eszeveszett lármát. Fogalmam sem volt, mi történhetett így bementem. Egy férfi futott ki apám irodájából.
- Meggyilkolták!!! - kiáltotta sokkos állapotban. - Mr. Prichardot meggyilkolták!! - kiálltott újra. Azt hiszem a világ akkor és ott omlott össze körülöttem. Az apám meghalt. Az egyetlen családtagom az öcsémen kívül. Édesanyám elhalálozott amikor világra hozta Geric-ket így magunkra maradtunk apámmal. Az apámmal aki abban a percben odabenn feküdt véres folttal szürke mellényén. Én pedig  álltam az ajtóban és azon gondolkoztam hogy vajon csak egy rettenetes rémálomba csöppentem volna vagy ez a valóság.                     Minden bizonnyal igen sokáig gondolkozhattam mert a következő percben egy fehér szobában találtam magam amint épp egy fehér köpönyeges orvos  nyitja tágra a szemem. Ezután minden egybefolyt. A temetés, az intézkedések, hogy én maradhassak a gyámja a 15 éves öcsémnek, a végrendelet felolvasása, a nyomozás apám gyilkossága ügyében.  Egy rémesen hosszú hónapon vagytok túl. De azt hiszem mindezek ellenére azt mondhatom minden rendben lesz.

London, 1919. május 14., Kedd

Ma reggel felnyitottam a levelet amit apám hagyott nekem hátra hogy majd ha elvégeztem minden teendőt a halálával kapcsolatban és nyugalomban leszek akkor olvassam el. Mit ne mondjak eleinte azt hittem valaki tréfát űz velem e levéllel. Vámpírok... Méghogy' vámpírok. Mi ez az esztelenség?
A kézírás viszont tagadhatatlanul édesapámé. A levél azt írja nézzek bele a a szalonban lévő kis asztal hátulján lévő rejtett rekeszbe. Ott találok egy naplót. Apám naplóját. Az majd segít megérteni mindent. Nos, a napló valóban ott volt. És most már magam sem tudom, mit gondoljak...

London, 1919. május 16., Csütörtök

Én volnék a következő "vadász"? Miféle sült bolondság ez? Tudom, hogy apám mindig is vonzotta a mítoszok és legendák sötét oldala, de látom, hogy búvárkodása mélyebbre hatott, mint feltételeztem. Bárcsak itt lenne, hogy hogy eligazítást adjon, mivel nehezen tudom elhinni, hogy az előttem lévő napló, nem csak arról ad igazolást, hogy apám megőrült. Ám valóban, drága édesapám szavaira többet adok, mint bárki máséra.

London, 1919. május 17., Péntek

E lapok olvasása alaposan felforgat elmémben mindent,  amit a világról eddig tudni véltem. Képzelem, mennyire nyomta e tudás irtózatos terhe, apám vállát. Ha valóban igaz, amit állít, akkor csak azért imádkozom, az innét nyert ismeret életben fog tartani és elláthatom a Vadászok feladatát.
Noha, még szinte semmit sem tudok erről a tisztségről, de remélem ha tovább olvasok, megkapom a kellő felvilágosítást.

London, 1919. május 21., Kedd

Ma átlapoztam apám feljegyzéseit. Jegyzetei szerint már a Kr.e. IX. században elterjedt a halhatatlanság átka.
Tüzetesebben megvizsgálva a naplót egy levelezésre bukkantam, melyet egy titokzatos nővel, bizonyos Elizabeth Neumannal folytatott.

London, 1919. május 22., Szerda

Tovább vizsgáltam a titkos levelezést. Az utóbbi egy esztendőben rendszeres kapcsolatot ápolt apám Miss Neumannal. Sok minden abból, amit olvasok új értelmet ad a prüdéria fogalmának és megmagyarázza apám esetenkénti titokzatosságát.
Egyébként vettem a bátorságot és írtam a hölgynek. Tudnom kell az igazat! És valamiért úgy érzem a kulcs ehhez Elizabeth Neumann.

London, 1919. május 28., Kedd

Ma végre hírt adott magáról a titokzatos hölgy. Levele nyugtalanná tesz. Csökönyösen érdeklődik apám széfbe zárt vagyona és a kezemben tartott naplója iránt is. Be kell fejeznem ezt a levelezést.
A naplót viszont tovább olvastam. Az alakváltásról szóló fejezet különösen lenyűgöz. Sok furcsa teremtménnyel találkoztam már vizsgálódásaim során és izgatnak az újabb felfedezések e területen.

London, 1919. május 30., Csütörtök

A napló továbbra is csodálattal tölt el. Viszont ami aggaszt, hogy napok óta követ két férfi. Először azt hittem a rendőrség emberei, és azért gyanakszanak, mert apám irodájában jártam a gyilkosság napján.
A Miss Neumannal való levelezést olvasva attól tartok nem erről van szó.

London, 1919. június 02., Vasárnap

Eldöntöttem, hogy az Amerikai egyesült államokba költözünk. Egész ígéretesnek tűnik. Én is és Geric is remekül megleszünk ott. Már becsomagoltam és minden ügyet elrendeztem. Holnap indulunk.

New York, 1919. Augusztus 13., Szombat

Rémisztő hírt olvastam a tegnapi lapokban. Meggyilkoltak egy férfit az East Street-en. A testéből lecsapolták a vért. Egy csepp sem maradt.
Úgy döntöttem elvállalom a Vadász feladatát és megvédem a világot azoktól a szörnyű lényektől, amiket köznyelven vámpíroknak nevezünk. Én leszek Kiladra Prichard, a Vámpírvadász!